Életrajz    

ajdúnánáson születtem, 1967. július 16-án. Hétéves koromban kezdtem zenével foglalkozni. Későbbi tanárom gyönyörű játékát hallva döntöttem a hegedű mellett. Négy évig hegedültem, majd két évig brácsáztam. Középiskolai tanulmányaimat már Debrecenben folytattam, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában. Itt kezdtem el nagybőgőzni és ismerkedtem meg az előadó-művészettel is, hiszen bőgősként évekig népzenéltem. A szakiskola után egyértelműnek látszott, hogy folytassam hangszeres pályámat. Így egyenes utam volt a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol nagybőgő tanári diplomát szereztem. Végzés után egy véletlen késztetett arra, hogy elkezdjek az énekléssel foglalkozni. Két év alatt megszereztem az általános iskolai énektanári diplomát, illetve ezzel párhuzamosan a debreceni Kodály Kórus tagja lettem, ahol 1990-től 1995-ig énekeltem. Egy, a kórus által rendezett énekversenyen való részvétel és az ott elért siker, valamint díj döbbentett rá, hogy az énekhang az a zenei eszköz, amely legközelebb áll hozzám, ennek segítségével tudom legjobban kifejezni magam. Akkor döntöttem úgy, hogy beiratkozom a magánénekesi szakra. Zádor Endre tanár úr tanítványa voltam, akinek a mai napig nagyon sokat köszönhetek. 1995-ben kaptam kézhez a diplomát. Időközben a Kodály kórussal öt év alatt számos művet volt alkalmam elénekelni, illetve jó néhány külföldi turnén is részt vettem. 1995-ben megkerestek a Honvéd Férfikarból egy tenorszólista lehetőséggel. Éltem vele, Budapestre költöztem és öt évig itt énekeltem. Számomra nagyon termékenyek voltak ezek az évek. Rengeteg férfikari művet énekeltem el, köztük számos misét is, mint például C. Franck A-dúr miséjét vagy Liszt Szekszárdi miséjét. Ebben az időszakban több hanglemezen működtem közre szólistaként, különböző műfajokban. A hollandiai Liszt Ferenc társasággal készítettük el Johann Michael Haydn Schäffer kantatáját CD-n. Büszke vagyok arra, hogy mindkét kórusban megkaptam az „Év énekese” díjat. 2000-ben nyílt lehetőségem a Nemzeti Énekkarba felvételizni, melynek a mai napig tagja vagyok.

Még Debrecenben, 1995. őszén negyedmagammal megalakítottam a Four Fathers énekegyüttest, melyben a Budapestre költözésemmel kezdtünk aktívan dolgozni, és fellépéseket vállalni. Azóta is sikeresen működünk. Repertoárunkon a 20-as – 30-as évek amerikai zenéje, az ún. „barbershop style”, világslágerek feldolgozásai, spirituálék szerepelnek, melyeket sok humorral fűszerezünk. Az elmúlt években hat CD-nk jelent meg, néhány továbbin közreműködtünk, valamint több, világhírű zenésszel is muzsikáltunk együtt. Például Joe Murányival (aki Louis Armstrong klarinétosa volt) vagy a Benkó Dixieland Banddel. 2001. tavaszán az „Év énekegyüttese” kategóriában elnyertük a Magyar Rádió díját, az EMERTON-díjat.

Énekesi karrierem eddigi évei során szólistaként is alkalmam volt kipróbálni többféle stílust. Elénekeltem Mozart Requiemjét, két kortárs magyar szerző művét is interpretáltam: Hajdú Sándor Idők jelei című jazzoperáját, valamint Laczó Zoltán Requiemjét. Érdekes zenei kirándulás volt számomra a Philippopolis bolgár, ortodox egyházi zenét éneklő férfikórussal fellépni, melyet a Magyar Televízió is rögzített.

A humor mindig nagyon fontos volt az életemben, ezért zenei pályafutásomat is át-átszövi. A Four Fathers produkcióinak szerves része a humor, ezért például külön műsorszámokat készítettünk opera- és operett-paródiákból is. A főiskolai évek alatt Berkesi Sándor barátommal alkottuk a Bor-Ber duót, ezzel a formációval zenei paródiákat adtunk elő, nagyrészt saját szórakoztatásunkra. A legújabb szakmai kirándulás, melyben nagy kedvvel veszek részt, a rajzfilmek zenei szinkronja. Legkedvesebb munkáim ezen a területen a Herkules, a Tigris visszatér és a Mackótestvér.

Úgy érzem, most jött el az ideje, hogy komolyabban kipróbáljam magam szólistaként is. A legközelebb hozzám a lírai operai szerepek állnak: például Germont Alfréd szerepe a Traviatából, vagy Nemorino szerepe a Szerelmi bájitalból.
De szeretem az oratórikus műveket is: mint például Mozart Requiemjét vagy Verdi Requiemjét. Úgy gondolom, szólistaként intenzívebb kapcsolatot tudok kialakítani a közönséggel, mint akár a kvartett tagjaként.

A zene számomra a legfontosabb dolog az életben. Jó érezni azt, hogy mások örömet éreznek, amikor énekelek. Ez
a legjobb önkifejezési eszközöm.

KapcsolatHangtárLemezekFotóalbumMenü